Ivony Csaba és Kiss Norbert számára már két héttel a rajt előtt biztos volt, hogy nem lesz könnyű az életük a Diósgyőr Rallye-n, de tökéletesen alkalmazkodtak a körülményekhez és a célban ünnepelhették meg az évnyitó verseny végét. Ivony Csabával beszélgettünk.
Milyen tervekkel jöttetek Diósgyőrbe? Hogyan futottatok neki 2025-nek?
Biztosan unalmas már, hogy mindig azt mondjuk, hogy végig akarunk menni a versenytávon. Pedig a Diósgyőr Rallye kapcsán felettébb ez volt a szándékunk, mert már a verseny előtt két héttel kiderült, hogy a sebességváltóval gondok vannak. Kidobálta a harmadik sebességet, és nem volt már időnk, lehetőségünk arra, hogy elhárítsuk a problémát. Emiatt tényleg kizárólag az volt a cél, hogy célba érkezzünk szombaton este a DVTK stadionjánál.
Ez most sikerült, hiszen sokkal többet autóztatok, nem úgy, mint tavaly, egészen a célig vitt titeket a lendület. Mi történt veletek az öt gyorsaságin?
Jól jött, hogy mindegyik gyorsaságin versenyeztem már korábban, emiatt komfortosan éreztük magunkat a pályákon. Sok belső kamerás videót megnéztem a felkészülés folyamán, hogy ne az legyen, hogy teljesen vakon indulunk neki az évnyitó versenynek. Az autó felkészítésén kívül úgy érzem, hogy az egyéb előkészületeink is rendben voltak, viszont az első két gyorsaságin maximálisan érezhető volt, hogy rettentően régen ültünk a versenyautóban. Tartottam az autótól, már nem voltak bennem az autónak a képességei, nem éreztem azt, hogy hol vannak a kocsi határai. Ez tisztán látszott a teljesítményemen. A második körben már próbáltunk bátrabban menni, a mályinkai gyorsasági előtt állítottunk egy kicsit a futóművön, föllágyítottuk, puhítottunk rajta, mert az első körben nagyon pattogott az aszfalton az autónk. Ez bevált, mert úgy érzem, hogy jobban sikerült Mályinka második nekifutásra. Az időeredményekből ez ugyan nem nagyon látszik, de ettől függetlenül mi nagyon jól éreztük magunkat az elejétől egészen a végéig az autóban.
Célba értetek, elégedettek voltatok?
Összességében azt mondhatom, hogy igen, bár én azért többet vártam magamtól az időeredmények tekintetében, illetve a helyezésekben is. Szerettem volna a P13-as kategóriában egy picit előrébb végezni, ugyanez igaz a BMW Kupára is. Látszik, hogy egyfelől én öregszek, másfelől pedig nagyon sok a bátor, gyors, tehetséges fiatal, akiket nem nagyon lehet legyőzni, emiatt a legnagyobb ellenfele én vagyok saját magamnak. Legyen pozitív üzenet is: a verseny szervezése profi volt, nagyon köszönjük mindenki munkáját!
Folytatás? A Mecsek Rallye-ra eljöttök-e?
Első körben az volt az álláspontunk, hogy nem, de miután kitűnően éreztük magunkat Diósgyőrben értelemszerűen megjött egy picit a kedvünk, az étvágyunk. Annyit kell tudni, hogy időközben Bálint fiamat is próbálom valamilyen szinten terelgetni, de csak egy versenyautó maradt a családban. Jelenleg tervben van a Mecsek Rallye, de az is tervben van, hogy esetleg a jobb oldalról navigálok előbb-utóbb a fiamnak egy picit, ám erre valószínűleg majd inkább kisebb sprint, vagy szlalom versenyeken lesz majd lehetőség, ha végre beindul a várva várt, beharangozott MNASZ sprint bajnokság és fiatal tehetség kutató program. Végleges döntés nincs, az a biztos, hogy nem zárkózunk el a pécsi futamtól sem.
Hogy látjátok most az MNASZ körül kialakult helyzetet?
Az élet minden területén nagyon fontos a megfelelő kommunikáció az érintett felek között. Ez remélem minél előbb megvalósul és eredményes lesz mindenki számára. Személy szerint azt szeretném, ha visszajönnének azok a szuper kis Sprint versenyek, ahol mi is kezdtünk és lehetőség lenne minél több tehetséges fiatal bemutatkozására. Annak idején az RTE versenyek erre remek lehetőséget adtak. Másfelől nagyon boldog lennék, ha a P13 kategória értékelve lenne az abszolútban. Sokan vagyunk ebben a kategóriában, nem érdemeljük meg, hogy nem harcolhatunk a bajnoki pontokért.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor
