Rónavölgyi Endrének és Aczél Andrásnak hullámhegyek és hullámvölgyek színesítették a 2024-es évét, voltak fent, koppantak nagyot, de összességében mégis karrierjük legjobb eredményét érték el tavaly, az ORB2-ben. Rónavölgyi Endrével beszélgettünk.
Az eredmények tekintetében jól indult a 2024-es évetek, mert két abszolút győzelemmel kezdtétek a bajnokságot. Soha nem nyertetek még futamot, ilyesmire nem volt korábban példa pályafutásotok során. Hogyan éltétek meg ezeket az abszolút győzelmeket és milyen volt utánuk? Miskolc után kicsit nyögvenyelősebb lett a szezon…
Nagy várakozásokkal néztünk a 2024-es év elé, bemelegítésként elmentünk márciusban, Bakonyára egy tesztre Neukirchner Andrásékhoz és kipróbáltuk az új autónkat, ami azonnal nagyon megtetszett. Az első tapasztalatok azt súgták valahol legbelül, hogy ezzel a Civic-el talán ott lehetünk a legjobbak között, bár ezt igazából nemhogy mások, de még mi sem gondoltuk teljesen komolyan, de aztán jött az első futam. Az Esztergom-Nyerges Rallye-t fokozatosan építettük fel, jól mentünk addig, amíg a sajnálatos tragédia miatt félbe nem szakadt az évnyitó hétvégénk. Akkor még sokan úgy vélték, hogy az autó sokat nyom a latba ennél az eredménynél. Májusban jött a Diósgyőr Rallye, ahol azért már voltak olyan gyorsasági szakaszok, amiken nem lehetett kizárólag az autóra fogni a jó tempónkat. A Garadna-Mályinkán felfelébe még igen, de lefelé már semmiképpen sem és a többi gyorsaságin is hasonlóképpen éreztük. Miskolcon sikerült ugyanazt a stabilitást hoznunk, mint Esztergomban, bár a végén volt egy megingásom, egy kicsit dekoncentrált voltam és emiatt az utolsó gyorsaságin a kézifék biztosítója bennmaradt.
Ezt figyelmeztető jelként kellett volna kezelni a jövőre nézve, de mint később kiderült, mindig ilyen apró hibákon csúsztunk el. Borsodban még szerencsénk volt és az abszolút első helyen értünk célba, csak power stage pontokat veszítettünk. A rövidke Mecsek Rallye-n a pályák nem feltétlenül a mi autónknak kedveztek, elkezdtük azt érezni és hogy a futómű hangolásával valami nem teljesen oké. Érezhető volt, hogy egy kicsit jobban rám kell szabni az autót, de a szerény mezőnyben meglett azért a Mecsekben az abszolút második hely. Gyűltek a pontok, őriztük a vezető helyet. Nagyon boldogok voltunk, nem láttuk, hogy ezután jönnek az igazi megpróbáltatások. Székesfehérváron egészen jól mentünk, voltak gyorsaságik, ahol igen meggyőzően szerepeltünk, miközben a helyi erők, Várnai Dávidék is rettentő gyorsak voltak. Megpróbáltunk velük harcolni, ami egy megforgáshoz vezetett, ezért úgy döntöttünk, hogy a kevesebb pont is több, mint a nulla, így megpróbáltunk óvatosabban tovább menni. Sajnos nem sokkal később váratlanul, minden előjel nélkül leállt az autó. Visszakerült a szervízbe, ahol kiderült, hogy az üzemanyag szintjelző hibásodott meg, emiatt kifogyott a benzin, az abszolút második helyről kénytelenek voltunk kiállni. Ezt nagyon nehezen emésztettem meg.
A kémia tehát megvan, ahogy az Alkonyat filmekben a vérfarkasoknál, úgy nálatok is megtörtént a bevésődés. Mi van akkor, ha mégsem jön össze a Peugeot Kupa? Az biztosnak tűnik, hogy a felröppent hírektől eltérően a Rallye2 Bajnokságban nem lehet majd 208 Rally4-el menni.
Akkor továbbra is van egy jó Hondánk, egy kiváló csapattal, akikkel tökéletes az együttműködés, így szerintem nyugodt szívvel futhatunk neki 2025-nek velük, hogy ismét megpróbáljuk elhódítani a Rallye2 Bajnokság abszolút bajnoki címét. Együtt nagyon szépen mutatna az idei bronzéremmel. Már csak át kell vennünk a harmadik helyért járó trófeákat január 18-án, a Rallye Szakág díjátadó gáláján, amiről az információkat és a pontos helyszínét tűkön ülve várjuk.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor
