Ruszó Krisztiánnak és Geró Gábornak Diósgyőrben csak bejelentkezett a technika ördöge, hogy messzire nem ment, ám kibabrálni ezúttal nem tudott velük, két kupával ünnepelhették meg a hazai versenyük végét és a 2025-ös évad kezdetét. Ruszó Krisztiánnal beszélgettünk.
Milyen tervekkel voltatok otthon és mit vártatok az évnyitó versenytől, a Diósgyőr Rallye-tól. Mostanában nem sok sikerélményetek volt a hazai pályákon…
Ezúttal megpróbáltunk nagyon alaposan felkészülni a miskolci évnyitó futamra, mert tavaly tényleg nagyon sok technikai problémánk volt. Ezeket szerettük volna idén megelőzni. Minden apró részletre odafigyeltünk, mindent tüzetesen átnéztünk, és ezen kívül lefényeztettük a kocsi alját, mert az elmúlt évek megviselték már Lacikát, a Ladánkat rendesen. Köszönjük szépen Bálint Gábornak, a festőnek, aki elvégezte ezt a kiváló munkát. Sok időt és energiát fektetett bele, hogy ilyen jól nézzen ki és védve legyen alulról a kocsink. A csapat is odatette magát és igyekeztek elintézni, hogy a technika ördöge szabadságot vegyen ki az akkor még előttünk álló hétvégére.
Egész jó alkut kötöttek a srácok, tényleg sikerült a technika ördögét elűzni az autó közeléből, egészen az ötödik kanyarig. Ott történt veletek valami. Mi volt az és hogyan alakult utána Diósgyőr Rallye-tok? A végeredmény nem lett rossz, a Lada Kupában ti voltatok a leggyorsabbak és a P12-ben is kupát kaptatok a futam végén.
Szombaton délben elrajtoltunk Bükkszentlászlóról és tényleg csak az ötödik, hatodik kanyarig tartott a gondtalan versenyzés, mert ott ledobta a generátor az ékszíjat.
Gondolom, hogy ti is…
Én majd csak egy kicsit később, amikor már felértünk majdnem Bükkszentkeresztig és a víz elkezdett igen intenzíven melegedni. Már 130 foknál járt a hőmérséklete. A computer tette a dolgát, ahogy tanították neki elvette a teljesítményt, a gyújtást, így igazából a végén már csak elgurultunk a célig. Kissé pesszimista voltam ekkor, mert tartottam attól, hogy a túlzott hőmérséklet miatt a motor károsodott. Az biztos, hogy nem tett jót neki a nagyon forró víz. Annyit tudtunk tenni, hogy a kocsiban lévő kisebb szerszámokkal – ezeket mindig magunkkal visszük, hogy legyen mihez nyúlni ha baj van – felraktam a helyére az ékszíjat, de különösebben nem kapkodtam, mert fejben részben már elengedtem a versenyt. Azt gondoltam, hogy ki fogunk esni. Éppen egy közkútnál sikerült megállnunk onnan vettünk egy kis vizet, feltöltöttük a rendszert vízzel, bár utólag azt mondom, hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt lehetett e vagy sem? Igaz nem gondolnám azt, hogy ebből bárki problémát csinálnt volna…
Csinálhat nyugodtan, a park fermét már régen feloldották, az óvási idő lejárt, ha voltatok végső ellenőrzésen szerintem ott sem mondták meg, hogy a kútból, otthon a csapból, vagy a Unixból származott a víz, ami a tartályban volt, úgyhogy szerintem semmi gond nincs. Ennyinek mindenkinél bele kell férnie.
Szerencsére az utántöltéstől a víz nagyon szépen visszahűlt, beállt 82 celsius fokra és onnantól semmi gondunk nem volt vele. Gabi ekkor szólt rám, hogy 17 kilométert kell megtennünk a következő gyorsasági szakasz rajtjáig és erre van 28 percünk. Kértet, hogy szedjük össze magunkat és induljunk el szépen, folytassuk a versenyt. Megbeszéltük, hogy ha az etapon az olajnyomás és a víz is rendben lesz, akkor elindulunk a Garadna-Mályinka gyorsasági szakaszra is. Időben odaértünk, még maradt is tíz percünk a további ellenőrzésekre, de semmi nem szólt az ellen, hogy folytassuk a Diósgyőr Rallye-t. A történtek után egy kicsit szétestem fejben, nagyjából a bánkúti elágazás után lefelében kezdtem magamat összeszedni, ekkor újra elkapott a versenyláz. Kár volt ennyire bánkódni mert, ha egy kicsit hamarabb magamra találok, akkor lehet valamennyivel előrébb végzünk a végelszámolásnál. Mályinkán a lengéscsillapítóval adódott némi problémánk, nem éreztem száz százalékosnak a VFTS-t, amint leértünk a szakasz céljájájába hívtam is azonnal a fiúkat, hogy készüljenek, mert a szervizparkban lengéscsillapítókat kell cserélnünk. Elég aktívra sikerült a szervizben eltöltött fél óránk, sokat dolgoztunk és gyorsan, mert még a motortartó bakot is cserélni kellett, így a szervizbe kilátogató barátokkal, családtagokkal ezúttal sajnos nem nagyon tudtam foglalkozni, mert én is dolgoztam az autón, ahogy a szervizcsapat többi tagja is. Köszönjük szépen a fiúknak az egész hétvégi munkájukat, nagyon jól teljesítettek ezúttal is. Két és fél perccel a szervizidő vége előtt végeztünk, ebédelni nem volt már időnk én is csak egy banánt kaptam magamhoz, az lett az ebédem. A második kör előtt hezitáltunk, hogy milyen gumit rakjunk fel. Esőre valót, vagy száraz aszfaltra megfelelőt? Végül maradtunk a slick gumiknál és ez jó döntésnek bizonyult. Bükkszentkereszten ugyan alaposan elkapott minket az eső, ilyen körülményekhez nem volt túlzottan szerencsés a középkemény keverékű gumi, de valahogy átjutottunk a nagy vízen ezekkel a kerekekkel is. Az időeredmény nem lett jó, de különösebben nem foglalkoztatott minket, mert úgy voltunk vele, hogy azt a gyorsasági túl kell élni anélkül, hogy bármilyen kalandot csinálnánk. Közepes időt mentünk, de nem is ez volt a lényeg. Volt még hátra két hosszú gyorsasági szakasz azokra próbáltunk meg összpontosítani. Mályinkán gyorsulni akartunk az első körhöz képest, ám ez nem igazán ment, rontottunk kb. négy és fél másodpercet, ezt nem igazán értettük. Simábbnak, gyorsabbnak éreztük, mint elsőre, de ezt az érzést a stopper nem tudta alátámasztani. A sátai gyorsasági szakasz számomra az egyik legkedvesebb gyorsasági az összes közül, talán ennek is köszönhetjük, hogy megszereztük az abszolút harmadik helyet Sátán és az egyik power stage pontot is, aminek az élmezőny sok-sok első kerék hajtású autója között igazán tudtunk örülni.
A nehézségek ellenére a célban nem panaszkodhattatok, nem lett rossz az eredmény. Sikerült két értékelésben is otthon tartanotok a serlegeket.
Igazad van, a végére tényleg kialakultak a dolgok, örülök, hogy nem adtuk fel a versenyt, így ennek köszönhetően megszereztük a Lada Kupa aranyérmét, valamint a P12-es géposztály ezüstérmét, ami nem rossz eredmény.
Folytatás a Mecsekben?
Igen az lenne a terv, de még nem döntöttük el, hogy indulunk-e a pécsi versenyen. Megvárjuk a versenykiírást és annak függvényében fogunk dönteni a Rallye2 Bajnokság idei második futamának a sorsáról.
Szeretném még egyszer megköszönni a segítséget a szervizes fiúknak, Baxinak, Lalinak, Alexnek, Marcinak, Zsoltinak, Darabos Gergőnek, Robinak, Tesóm Norbinak, Elek Robinak, a családunknak és a Partnereinknek!
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor
