Egyre több női versenyző képviselteti magát a tereprallye-ban és az autósportban, ez pedig az idei, 21. HunGarian Baja-n sem volt másképp, ahol 8 versenyzőnő állt rajhoz. Ennek apropóján a Baja Aragon után nálunk került megrendezésre a második Women’s Meeting, két motoros versenyzővel és 7 navigátorral. Meséltek arról, hogyan kerültek bele a tereprallye világába, milyen kihívásokkal kell szembenézniük és mennyire jó, egymást segítő női közösség alakult ki az elmúlt években. Páran már több mint 10 éve a motorsport világának aktív résztvevői és olyanok is vannak, akik az elmúlt években, hónapokban fertőződtek meg a tereprallye-val.
Joanna Modrzewska lengyel motorosnő harmadik alkalommal tért vissza a HunGarian Baja-ra, a motorozás és a versenyzés pedig egyáltalán nem szerepelt korai tervei között.
„Körülbelül 17 évvel ezelőtt kezdtem el motorozni, aminek vicces története van…Nem szerettem a motorokat, úgy gondoltam, hogy csak bolond emberek ülnek rá, akik a saját halálukat keresik. Aztán egyszer kaptam egy járgányt a barátomtól…. Egy pillanat alatt teljesen beleszerettem a sportba és azóta el sem tudnám képzelni az életemet nélküle. Kezdetben még csak Lengyelországban és Európában utaztam, később Afrikába is ellátogattam, majd úgy döntöttem, hogy nekivágok az első hosszútávú versenyemnek Marokkóban. Semmit sem tudtam a futamról és nem voltam tisztába azzal, hogy mi vár majd ott rám. Sajnos, a harmadik napon eltörtem a lábamat, utána azonban folytattam még a versenyt, mert nem tudtam, hogy súlyos a sérülésem. Az afrikai kaland után elkezdtem edzeni, gyakorolni és motiválni magamat. 10 évvel ezelőtt indultam először a lengyel baja bajnokságban, ahol sajnos én vagyok az egyetlen női motoros. A legjobb eredményem a 2. hely volt összesítésben, 3 éve pedig eldöntöttem, hogy nekivágok a világkupának is. Az első évem nagyon jól sikerült és a második helyet szereztem meg a világ legjobbjai között! Kíváncsian várom, hogy ez az év mit tartogat számomra.”
Aishwarya Pissay 10 évvel ezelőtt Indiában került bele a tereprallye világába, akkor még ő volt a hazai mezőny egyetlen női motorosa.
„Második alkalommal veszek részt a HunGarian Baja-n és a TVS Racinggel versenyzek. 18 évesen kezdtem el motorozni és nagyon izgatott vagyok, hogy ma itt lehetek. Indiában az autósport teljesen férfiak által dominált, a női versenyzők száma rendkívül alacsony. Amikor elkezdtem versenyezni 42 férfi mellett indultam a futamokon, ma már 4-5 női résztvevő van átlagosan a versenyeken. Növekszik a részvételünk, de Európához képest még jelentős a különbség. Azoknak a lányoknak, akik elkezdenék ezt a motorozást azt üzenném, hogy ez a tehetség és a képességek sportja és nem a nemeké. Ha szeretne valaki belevágni, sok kemény munka vár rá, energiát és időt kell belefektetni, sokat kell gyakorolni a cél eléréséhez, de a végén mindig a tehetség az, ami igazán számít.”
Szőke Nikolett 2012-ben a rallyval szeretett bele az autósportba, egy évre rá pedig már a tereprallye-ban kezdett el navigálni.
„2012-ben kezdtem el navigálni és először halálfélelemmel ültem be egy Ladába…De teljesen megfertőzött a benzingőz, 2013-ban pedig már tereprallye-ban indultam. Nagyon érdekes, hogy most itt van velünk Nani Roma, aki mellett 2013-ban a dobogó harmadik fokára állhattunk. Ez is egy kellemes emlék a sok közül. Már rengeteg éven, versenyen, kilométeren és pilótán vagyok túl, jelenleg Bruzsa Ricsivel dolgozom együtt. Egész jól sikerült összeszoknunk, hiszen ő idéntől ül a bal egyben. Az autóversenyzés egy nagyon tökös sportág, azonban egyre többen vagyunk mi nők. Ez talán annak köszönhető, hogy egyszerre több dologra tudunk figyelni, koncentrálni, mint a férfiak és szerintem emiatt nekünk a jobb egyben egyszerűbb dolgunk van, hatékonyabban tudunk teljesíteni. 2013-ban – nem emlékszem pontosan – szerintem egyedül voltam női versenyző és akkor még az első versenyemen Nagykállón ugrattak és körbeállták a versenyautót, mondták hogy „huha defekt van, kereket kell cserélni”… Akkor még voltak ilyen beavatások, most viszont már sokkal többen vagyunk, aminek én nagyon örülök. Mi lányok nagyon összetartóak vagyunk, mindenki tud a másiktól segítséget kérni és egy nagyon jó közösséget alakítottunk ki a tereprallye-ban.”
A Garilla Racing-nél 4 női navigátor erősíti a csapatot, közülük hárman a HunGarian Baja-n is ott voltak.
Szántó Anikó:
„A Garilla Racing színeiben, férjem mellett indulok a versenyeken. Tomi mindig is imádta a benzingőzt, bármit, ami gyors, hangos, 3 évvel ezelőtt pedig felvetette: mi lenne, ha elindulnánk tereprallye-ban. Természetesen belevágtunk, az otthoni helyzethez képest nincs jelentős eltérés: én mondom, hogy ő mit csináljon! És ez nagyon jól bevált! Iszonyatosan beszippantott ez a világ, nem is gondoltam volna, hogy ennyi élményt, adrenalint és rengeteg jó barátot fog adni nekem ez a sport. A női versenyzők között rendkívül jó kapcsolat alakult ki, ahol a segítségnyújtás is alapvető, én Nikinek köszönhetek nagyon sokat, amikor betanított és segített belerázódni a navigálásba. Ezt azóta próbálom továbbadni a csapat új tagjainak, hiszen folyamatosan bővülünk új női navigátorokkal.”
Németh Pálma:
„Nekem nem nyúlik olyan régre a kapcsolatom a tereprallye-val, a HunGarian Baja mindössze a negyedik versenyem. Apukám navigátoraként indulok a hajszákon, ő 15 éve quaddal tereprallye-zott, idén pedig autóval kezdett el ismét versenyezni. Amikor szóba került, hogy ki üljön be mellé, én önként jelentkeztem, hogy szívesen kipróbálnám és azóta is mellette maradtam. Nagyon megszerettem a navigálást, a versenyzést, minden percét élvezem. Abszolút nincs bennem félelem, úgy érzem, hogy időm sincsen rá. Sokszor kérdezik, hogy mennyivel megyünk, mit érzékelek a futamból, az igazság az, hogy van, hogy semmit, mert fel sem nézek, csak a feladatomra koncentrálok. Az előző verseny után már azt mondhattam, hogy élveztem is a futamot és nagyon remélem, hogy sokáig folytathatom még, hiszen a csapatunk is szuper!”
Horváth Viktória:
„A Garilla Racing csapatánál versenyzek navigátorként, a férjemmel – most már férjemmel. Tavaly kerültem bele a tereprallye-ba, az első versenyünk pedig a román havas rally, egy tökéletes kezdés volt. Nem kaptunk itinert, hanem ahogy a rallyn is, nekünk kellett felírnunk a pályát, így volt időm hozzászokni a navigáláshoz. Bele tudtam látni a tereprallye verseny folyamataiba, egyfajta tanulási átmenetet adott. Azóta már homokostól kezdve, vizes pályákig mindenhol indultunk, vannak jó és rossz élményeim is. Szilárdot többször kell kontrollálni, hogy ésszel menjen, igaz olyan is van, hogy én mondom neki, hogy taposson bele jobban a gázba. A csapatnak köszönhetően részben kikapcsolódás is számunkra a versenyzés, kiszakít minket a hétköznapi mókuskerékből. Minden terep, minden verseny más, éppen ezért én a tereprallye-t egészében véve nagyon szeretem.”
Az M1 Motorsport csapata is erős női táborral áll rajthoz, a HunGarian Baja találkozóján 3 navigátoruk osztotta meg történetét velünk.
Kapitány Dorottya:
„Idén csatlakoztam az M1 Motorsport csapatához, azonban az autósporttal jóval régebbre nyúlik vissza a kapcsolatom. 9 évesen csöppentem bele az autóversenyzésbe, autocross, rally és pályaversenyeken is indultam, a tereprallyeban pedig 2015-től versenyzek, mint pilóta, idén pedig navigátorként indulok a futamokon. Az összes szakág közül a terepversenyzés áll a legközelebb a szívemhez, jelenleg rallycross futamokra is járok és azok a versenyek tetszenek igazán, ahol lehet csúsztatni az autót, sár van, és nehezek a körülmények. Többször indultam a magyar amatőr Dakarként is emlegetett Budapest-Bamako Rally-n, emellett a nemzetközi versenyeket is mindig figyelemmel követem, hiszen tele vannak izgalommal. A szakágakat összevetve szerintem a tereprallye a legmegterhelőbb fizikálisan, erre kell a legtöbbet készülni, hiszen itt nem 5 perces futamok vannak, mint rallycrossban, vagy nem fél-2 órás egy pályaverseny – persze, ha nem egy Le Mans-ról beszélünk. Itt az időjárási körülményekhez való igazodás nagyon kimerítő tud lenni, főként a nyitott autókban, amivel én is megyek. Egész nap és hosszú órákon keresztül meg kell tartanod a koncentrációt is, de ez is része annak, amiért ennyire magába szippant a tereprallye.”
Molnár Gabriella:
„Már 5 éve versenyzek tereprallyban a férjemmel, Molnár Balázzsal. T4Nat kategóriában indulunk és igaz, hogy az autóinkat cserélgetjük, de egymást még nem cseréltük le. Balázs gyerekkora óta quadozott, motorozott, majd Kéry Szilveszter tanácsára belevágott a tereprallye-ba. Hobbi szinten mentünk már ketten autóval és úgy döntöttünk, hogy éles helyzetben is kipróbáljuk, hogyan tudunk együttműködni. Így lettem navigátor. Az első versenyünkön már a dobogón végeztünk, ez pedig akkora lendületet adott, hogy azóta is elszakíthatatlanok vagyunk a sporttól. Őszintén bevallva az első évben még nagy félelemmel ültem be az autóba, a vad tereptől, az esetleges kőbecsadásoktól, vadaktól, esőtől, sártól való ódzkodás miatt, az egyetlen, amitől kicsit sem tartottam, hogy Balázs hibázik és valamilyen veszélyes helyzetbe megy bele. Mindig tudatosan versenyezünk, hiszen otthon két kisgyermek vár ránk és mivel együtt indulunk, tudjuk, milyen felelősség van rajtunk és hogy a futamok után haza kell mennünk. A versenyzési sorozatunkat a covid akasztotta meg egy kicsit, de a járvány óta ismét teljes gázzal megyünk előre, a csapatunk pedig folyamatosan bővül, női navigátorokkal is. Reméljük, hogy még sokáig folytatódni fog a tereprallye, mert nagyon szeretjük.”
Kollár Dorottya
„Az M1 Motorsport csapatában, édesapám mellett navigálok. Lassan már két éve versenyzünk tereprallye-ban, a magyar bajnokság futamain. Itt a HunGarian Baja-n döntöttem úgy még anno, hogy beülök a versenyautóba navigálni. Gabiék hozták meg a kedvemet hozzá, ők biztattak, hogy próbáljam ki magamat a sportban és azóta is a kezdeti lelkesedéssel vágok neki minden futamnak.”
Szerző: Erős Réka, Fényképek: Pataky Péter
