Várnai Dávid és Szabó Tamás már reggel alaposan rálépett a gázra, élre állt a Székesfehérvár Rallye-n, és ezt a fantasztikus helyezést a verseny végére is meg tudta szerezni, hazai pályán, barátok, szurkolók és a család előtt. Várnai Dáviddal beszélgettünk.
Idén a második versenyetek volt a Székesfehérvár Rallye, ráadásul hazai. Hogyan készültetek erre a különleges versenyre?
A pályák nem voltak ismeretlenek és nyilván, mint minden versenyzőt mi is nyerni mentünk, az volt a fő cél, ezt tökéletesen teljesítettük. Azt azért egyáltalán nem gondoltuk, hogy ennyire labdába tudunk rúgni, mert azért van egy-két „elmebeteg”, elvetemülten gyors páros a Rallye2-ben.
Rajtatok kívül is…
Rajtunk kívül, igen, emiatt különösen meglepett minket, hogy már az első gyorsaságin sikerült abszolút időt autóznunk. Kifejezetten szimpatikus volt, hogy nem öt-hat, hanem nyolc gyorsasági volt az útvonallapon, az ORB2-ben ritkán szokott ilyesmi előfordulni. Összességében egyébként ez így elég megterhelő volt, tekintve az időjárási körülményeket. A versenyzéshez majdnem ideálisak lehettek volna a feltételek, de az embert fizikálisan és mentálisan is megterhelte az irdatlan meleg. A kocsiban volt biztosan még ötvennél is több Celsius fok, amiben kemény volt leküldeni a gyorsakat. Ahogy mondtam, a Rallye2-nek az élmezőnye tradicionálisan és most is elég beteg módon közlekedik, haladnak elég szépen. Ezért lepett meg minket, hogy ez az első gyors után mit mutat az eredményközlő. Mi szoktunk neki küldeni már az elején, nem spórolunk reggel, ezúttal is átmentünk az első gyorson, úgy, ahogy kellett. Ezután beszéltük meg Tomival, hogy akkor menjünk, hajtsunk tovább, ebből pedig egész jól felépítettünk mindent. Ekkor futottunk neki igazán a Székesfehérvár Rallye-nak, ami alapvetően jól sikerült, nem sok minden történt velünk.
Ismersz már, aljas vagyok, engem pontosan az a kicsi érdekel, amiről nem biztos, hogy akarsz beszélni. Kaland kicsúszás, megforgás, bármi olyan esemény, ami hátráltatott volna, volt e?
Reggel volt egy necces helyzet, a nagyvelegi gyorsaságin az utolsó ugratós bal kettő tempóban történt. Váratlanul felhordásos volt a talaj, mert eddig mindig ki volt gumizva, és legutóbb 2020-ban mentünk rajta. Most nagyon megbántuk azt, hogy akkor a Hondával nem mentünk át ott padlógázon. Beszéltük anno Tomival, hogy átférne telin, de aztán nem úgy mentünk át rajta, ám most úgy határoztuk, hogy márpedig nem vesszük el, átmegyünk, ahogy bírunk. Aztán amikor átmentünk rajta észrevettük, hogy az ORB1 és a többiek már szépen kihordták az útra a kavicsokat, illetve a dzsuvát, alaposan beterítették az aszfaltot előttünk. Hűha! Kikerekedett a szemünk. Nagy sebességgel érkeztünk meg, szerintem már az ötödiket raktam rá negyedik tiltásra, tehát ott bőven volt úgy lendület, és amikor leérkeztünk borzalmasan elállt alattunk az autó, kellett gépészkedni rendesen, hogy összeszedjem a kocsit. Az ott igen necces volt. Más kalandról nem tudok beszámolni, mivel máshol biztonságosan közlekedtünk, tempósan is közlekedtünk, de élveztük is.
Ennek az eredménye is meglett…
Sőt! Meg is marad, hiszen gyönyörű trófeákat kaptunk, méltó helyre került a gyűjteményünkben a második abszolút győzelmünkért és a kategória elsőségért járó kupa. Ellenben azt megjegyzem, hogy ennek a fantasztikus és jól megszervezett futamnak a legvégén megdöbbentett, hogy a célban csak néhány fotós és pár versenyzőnek a hozzátartozói fogadtak minket. Nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy ők megtiszteltek minket a jelenlétükkel, és kiemelnénk, valamint megköszönnénk Gálik Katának és Magyari Beck Szabolcsnak az egész hétvégén erőn felüli munkáját és teljesítményét, valamint a díjátadón vállalt szerepüket, részvételüket. Ők legalább fontosnak érezték ezt, a Rallye2 mezőnyét és minket is. Köszönjük!
Folytatás? Győrbe esetleg eljöttök?
Ha minden úgy alakul, ahogy szeretnénk, akkor igen. De addig még sok minden történhet, reméljük, hogy történni is fog, úgyhogy nem mondom biztosra a részvételünket, de az vitathatatlan, hogy a győzelmünk nagy lendületet adhat a folytatáshoz.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor
