Németh Bálint és Szaló Gábor idén több sikerrel járt Diósgyőrben, mint tavaly, ezúttal a célban, ráadásul a P14-es kategóriában bronzéremmel zárta az évnyitó versenyt a Kanyik Motorsport párosa. Németh Bálinttal beszélgettünk.
Jártatok már Rallye2-ben is, jártatok már Diósgyőrben is, igaz, tavaly nem volt túl sikeres a miskolci szereplésetek. Hogyan készültetek az ideire?
Télen, miután átnéztük és szereltük az autót Écsen volt egy tesztünk, a Rábaringen próbálgattuk a kocsit a felkészülés jegyében. Ezen kívül néztem belsőkamerás felvételeket, kiértékeltem a tavalyi videóinkat is, amiket mi rögzítettünk, bár ezekből nem sok állt a rendelkezésemre. Próbáltunk fejben is rákészülni, a Diósgyőr Rallye-ra, a navigátorom Gabi is videózott szorgalmasan, nagyjából így készültünk az évnyitó versenyre. Miután megérkeztünk Miskolcra, bejártuk a pályákat, a tréning tök jól sikerült, hármat mentünk minden szakaszon, alaposan feldolgoztuk őket, jó itinert írtunk. Tetszettek a pályák, kivéve Mályinkát, tavaly éppen annak a szakasznak a garadnai rajtjában ért véget a versenyünk.
Kijelenthetjük, hogy most jobban sikerült a Diósgyőr Rallye, beértetek a célba, végigtoltátok az egész versenyt. Milyen volt?
Ha egy szóval kellene jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy kalandos. De így is nagyon élveztük az évnyitó bajnoki futamot. Mályinka – ahogy vártuk – kicsit kinyírta a futóművünket, a szervizben szilentet is cseréltünk miatta. Innen is szeretném megköszönni Szepesi Marciéknak, hogy adtak egy hátsó szilentet, így tudtuk folytatni a versenyt. Nagyon rendesek voltak, örülünk, hogy működik még a barátság és az egymás segítése a szervizparkban.
Volt egy kanyar, amit elszámoltunk, de az nem volt annyira veszélyes, megoldottuk Gabival. Folyamatosan a harmadik helyen mentünk a BMW Kupában, de Bükkszentlászlón egy árokba csúszás miatt elvesztettük a bronzérmet érő helyünket, de komolyabban nem búslakodtunk miatta. Az utolsó etapon hallottuk meg, hogy valami nagyon zörög a futóműben, gondoltuk, hogy ez is Mályinka átka lehet. Kiderült, hogy kiesett a hátsó gátlóból egy csavar, de volt annyi szerszám nálunk, hogy megjavítottuk, a célig pedig kitartott. Ez volt a fontos. Átgurultunk a DVTK stadionja előtt a céldobogón, annak pedig még örültünk is, hogy ha már így alakult, akkor legalább egy nagyon jó barátom, Ősze Robi és navigátora szerezte meg a BMW Kupa harmadik helyét.
Ti sem tértetek haza üres kézzel…
Végül nem. A P14-ben még az árokban maradt másodpercekkel együtt is harmadikak lettünk, felállhattunk a dobogó alsó fokára. Annyi negatívum volt számunkra ebben az egyébként jól és pontosan megrendezett Diósgyőr Rallye-ban, hogy kupákat nem kaptunk a nap végén. Nem tudjuk, hogy miért nem sikerült átadni őket, de az ott lévők próbálták menteni a menthetőt, a kezünkbe nyomtak egy-egy üveg pezsgőt. Ezt köszönjük, de jó lett volna, ha a serlegeket is betehettük volna a gyűjteményünkbe, ennek a kalandos megmérettetésnek az emlékéül. Másnapra már jól voltunk, visszatért a kedvünk is, úgyhogy folytatjuk, Pécsett, remélem tudunk majd menni júniusban, a Mecsek Rallye-n.
Rallye2.hu/ORB2.hu – Salánki Gábor
