A 10. Riverside Baja-n a versenyzők folyamatosan osztották meg tapasztalataikat, élményeiket a szakaszok között, amelyeket most egy második részben is összegyűjtöttünk nektek.
Marek Sykora:
„Nagyon jó futamunk volt, szeretjük ezt a pályát, remek tempót, maximum sebességet tudtunk végig autózni. Nincs időnk a pihenésre, mert jövő héten már megyünk tesztelni Dubajba, utána pedig egy lengyel bajnoki verseny vár ránk. Elégedettek vagyunk az eredménnyel, szeretjük a Riverside Baja-t.”
Hári János:
„A pálya fantasztikus volt, a gátlófejlesztésünk után nagyon élveztem az erdőben a hullámos részt. Fácánt idén nem fogtunk, de egy őz azért benézett mellettem az ablakon… Sajnos üzemanyag ellátási problémáink voltak; általában 5-7 kilométerrel a cél előtt elkezdett dadogni az autó, így utána 70 km/h-val tudtunk csak leporoszkálni a pályáról. Azt hittük sikerült megoldanunk a hibát, de úgy tűnik tovább hoztuk magunkkal Bugacról. Amikor nem volt ez a technikai fennakadás, akkor nagyon jól ment az autó és rendkívül élveztük a versenyzést.”
Bruzsa Richárd:
„A pálya nagyon tetszett, mi szeretjük ezt a területet. Van szélvédőnk, úgyhogy főként csak a szerelés miatt lettünk sárosak. Viszont megint nem igazán volt tiszta menetünk, arra gyanakszunk, hogy a pillangószeleppel van valami problémánk. Múltkor a mosásnál nem volt valami jó vele, utána megnéztük és nem találtunk hibát, de most mintha nem kapna levegőt az autó. A hullámos rész elég szenvedős volt nekünk, ritmustalanul próbáltunk átvergődni rajta és amikor az autó nem akar jól működni, úgy hogy nyomod a padlógázt, az nem túl kellemes…Necces pillanatunk volt, amikor első felfutásnál balra kellett volna átmenni egy fa mellett, de láttam hogy csúszunk be az erdő fele, úgyhogy inkább keresztbe kimentem jobbra a mezőre…nem vállaltam be és jól tettem, mert később egy Hammer pont oda esett be.”
Horn Albert:
„Ezzel az autóval mi még nem mentünk versenyen, de nagyon hasonló a két prototípus, így otthon éreztük benne magunkat. A különbség közöttük, hogy ennek nincsen szélvédője – magyarul elszáll könnyedén belőle az itiner – illetve más lengéscsillapítói vannak. Nekünk tapasztalatszerzésre, illetve edzésre nagyon hasznos volt ezzel az autóval is menni, hiszen jövő héten Spanyolországban Európa Kupa futamon fogunk versenyezni a másik kocsival. Azért jöttünk ezzel az autóval a Riverside-ra, hogy ha bármi probléma történne vele – mint ahogy pár darabot kicsit elhagytunk róla, mert az első kör iszonyat csúszós volt és nem igazán tudtuk, hogy hova érkezünk – akkor ne kelljen ma este még megjavítani. Elég óvatosan mentünk ettől függetlenül, volt néhány lassú autó is előttünk, úgyhogy annyira nem tudtuk kiautózni a maximumot magunkból. Ennek ellenére a kategóriát megnyertük és elégedettek vagyunk az eredménnyel.”
Németh Pálma:
„Az elején nem tűnt fel, hogy másik autóval és UP kategóriában megyünk, de az egyenesekben nagyon oda kellett figyelni, hogy nehogy túllépjük a sebességhatárt. Remekül működött, megbízható volt az autó, nagyon jó volt ismét versenyezni, visszatérni már egy ismerős pályára. Mindössze az eltérő szabályok betartására kell nagyon sok figyelmet szentelni.”
Szalega Kasia:
„Ez a verseny nagyon érzelmes volt számomra, mert múlt évben itt volt balesetünk és semmire sem emlékszek belőle. Az elején még nagyon féltem, de azt kell, hogy mondjam, végül kifejezetten élveztük a csatát a Garilla Racing-gel – ahol a rendező is versenyzik. Rendkívül technikás és gyors volt a pálya, sok köves tereppel. A hullámos, erdős, nagyon rázós rész volt a kedvencem. Nem tudom kinek az ötlete volt a híd alatti átmenet, az nem nekem való, de a versenyzőknek ezzel is meg kell birkózniuk néha. Teljesen más volt ez a futam, nem hiszen, hogy bárhol láttam már ilyen felépítést, de nagyszerű, hogy így a nézők is láthatnak izgalmat és bepillantást nyerhetnek a versenyünkbe. Egy kicsit el vagyok érzékenyülve, emellett pedig nagyon boldog vagyok, hogy sikerült nyernünk és többé már félelem sincs bennem.”
Szántó Tamás:
„Csúszkáltunk elég rendesen és volt pár kanyar, aminek minden része vizes volt, ott az autó nem igazán arra ment, mint amerre mi szerettük volna…. Ennek ellenére idén volt a legszárazabb a pálya amióta mi járunk a versenyre, teli vizes szakasz nélkül. Sokkal több volt a füves rész is, nem volt annyira kiszáradva a terep. A nagy hullámokon nem feltétlenül arra mentünk amerre terveztük, így ott előfordult, hogy menteni kellett pár nagyot, hogy ne az árokba vagy a bokrok között végezzük…”
Garamvölgyi Zoltán:
„A betegeskedés ellenére felszívtam magam és jól esett menni. Az első gyorson azt hiszem egy kicsit többet vállaltunk, mint amit kellett volna. Nagyon kemény volt a pálya, viszont meglepő módon egy csepp víz sem jött be az autóba, úgyhogy az előttünk menők már kicsapkodták a mély vizeket. Nagyon élvezhető, igazi tereprallye-s volt a terep, a füves részek pedig iszonyatosan csúsztak. Rengetegen be is estek oda – mi is párszor majdnem és inkább csak a szerencsén múlott, hogy megúsztuk. Jól éreztük magunkat, remekül tudunk együttműködni, Anti is totál toppon volt végig.”
